usd18.net
Tényfeltárásainak középpontjában a hatalom állt, azért küzdött, hogy rávilágítson, hogyan tipor el a hatalom mindent, ami nem őt szolgálja. Ferenczi Krisztina hitte, hogy senkinek sincs joga megalázni másokat, és mindenkinek joga van egy jobb élethez. "Általában azt tapasztalom, hogy mérhetetlenül durván tapossák el azt, aki ellent mer mondani, mindenkit kiszolgáltatottá akarnak tenni. " Első férje Tímár Béla színművész volt, négy gyermekük született, de két kisfiuk maradt csak életben, koraszülött ikreik csak pár napot éltek. Válásuk után újra férjhez ment, és még egy kislánynak adott életet. Tímár Béla 1989-ben, 42 évesen rákban halt meg, az ő emlékére íródott Ferenczi Krisztina Neked írom a naplóm című könyve. 2002-ben Bálint fia, aki akkor kezdte a Színművészeti Egyetemet, pánikbetegség, depresszió miatt meghalt. Narancsbőr című könyvének 2014-es megjelenése után pihenésre vágyott, arra, hogy el tudjon távolodni a politikától, saját magával és a gyerekeivel foglalkozzon. Sok lett neki a hatalommal való küzdelem, szünetet akart tartani, nem olvasni híreket. "
A gyászoló család "Némán elkísérnéd a felhőkön át, De az ég kapuját nem lépheted át. Engedd el, mennie kell, Hiszen Ő a földnél jobbat érdemel. Most nem éred el, De majd újra átölel, ha eljő a pe rc. " Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy PÓSCH GYÖRGY 47 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Végső búcsúztatója 2020. július 3-án 14. 30-kor lesz a dunaújvárosi köztemetőben. A gyászol ó család. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy HOSSZÚ JÓZSEF (a Dunaújvárosi Építők tekecsapatának volt sportolója) életének 72. június 29-én 11 óra 30 perckor lesz a dunaújvárosi kompkikötőben. A gyászoló család Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KEMÉNY ILLÉS életének 66. június 30-án 10 órakor lesz a dunaújvárosi temetőben. A gyászoló család Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy LÁNGINÉ TÜNDE hosszan tartó betegség után 57 éves korában elhunyt. július 10-én 13 órakor lesz a dunaújvárosi köztemetőben.
Most kikerestem, és 17 változatát találtam meg a kéziratának. Akkor este teljes kétségbeesésben próbálta kitolni a leadás idejét, de aztán nekiült, és befejezte. Természetesen, amikor megjelent a Narancsbőr, örült a sikerének, úgy érezte, megteremtette a biztonságát, és egy kicsit fellélegezhet. Fellélegezhetett – sajnos tényleg csak egy kicsit. Az első műtéte után, épp érkezésem előtt beszélt az orvossal. Azzal fogadott: Itt a vége. Mit mondhattam erre, hiszen a hiú reményeket, az áltatást, a hitegetést, egy kézlegyintéssel elhessentette volna. Azt kérdeztem inkább, van-e még valami, amit mindenképp szeretne elvégezni, és érez-e elég erőt hozzá. Hamar kész volt a lista. A családregény megírásáról lemondott, de remélte, verseiből még össze tud állítani egy kötetnyit. És szerette volna, ha biztonságban maradhat ebben a lakásban, aminek ablaka alatt állunk, amit akkor csak bérelt. Az ide költözése előtti estén mentem hozzá, hogy segítsek a pakolásban. Holmija jó része még szerteszét hevert, ő pedig ült az asztalánál, mondván, selejtezi a jegyzeteit.
Évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy itt a vége. Van néhány szekrénnyi kutatási anyagom, azt jó lenne átadni valakinek. Szeretném megírni még a családregényemet, szeretnék belőle filmet írni, szeretném abban anyámat meg magamat eljátszani, szeretném a verseimet kötetbe rendezni. És nem utolsósorban a gyerekeim dolgait egyengetni. A könyv után egyébként egy nagyon komoly sziesztára lesz szükségem, amikor csak zenét hallgatok, olvasok, amikor már nem leszek hírfüggő. Számolnom kell, mert elfogy az élet. "
Tényfeltáró riporternek lenni, főleg egy ilyen érzékeny témát kutatni, mint a politikusok vagyona, egyáltalán nem hálás és kifizetődő feladat. Könyveiben és cikkeiben kíméletlenül elénk tárta a politika legmélyebb bugyrait, sokszor a saját biztonságát is kockára téve kereste a válaszokat. Kapott fenyegetéseket, sőt még fekáliát is küldtek neki a szerkesztőségbe, díszcsomagolásban. Volt olyan vállalkozó, aki 10 milliós hirdetést ajánlott neki, ha nem teregeti ki a róla szerzett információit, ám Ferenczi Krisztinát nem lehetett megvásárolni. A szabad sajtó és az egyenjogúság elkötelezett harcosaként kutatta az igazságot: "Néha nagyokat kacagtam, kicsit kellemetlen volt, amikor a telefonomat ki akarták tépni a kezemből, benyúltak a kocsiba. (…) Tudtam, hogy ezt senki más nem csinálja meg. Nyilván vannak olyan tulajdonságaim, amik alkalmassá tesznek arra, hogy ez a történet megtaláljon engem. A legrosszabbak a legjobb tulajdonságaim is: hajlíthatatlan, megkörnyékezhetetlen vagyok. És kitartó, normális ember már feladta volna, én még nem. "
De persze minden átkerült ide, semmi nem bizonyult feleslegesnek, mert egyszer biztos éppen arra lesz majd szüksége. Ahányszor jöttem hozzá, ez a mondata mindig elhangzott, amolyan kötelező rituálé részeként: Imádok itt élni, az utca végén látom a Dunát, és szemközt a budai hegyeket. Amikor már ágyhoz volt kötve, akkor is intézkedett, szervezkedett, ha kicsit össze tudta szedni magát, átsétált hozzám, együtt ebédeltünk, aztán visszakísértem, mert alig volt már jártányi ereje. Most is érzem, amint belém karolva rám nehezedik, időnként megpihenünk, mintha csak a fontos mondanivaló és nem a végtelen fáradtság késztetné megállásra. A 11 hónapig tartó, kemoterápiával, három műtéttel együtt járó betegsége alatt két hét volt, amit gyengén, de legalább fájdalom nélkül töltött. Akkor mentünk el ruhákat venni, mert készült a Narancsbőr dedikálására. Ott kifárasztotta ugyan a nyüzsgés, de élvezte utána a beszélgetést, a nagy társaságot. Székesfehérvárra került végül – abba a kórházba, ahová András juhász a gázolásos balesete után.
Versenyre kelt a fogyó idővel. Minden nap váltottunk néhány szót, mentem, amikor tudtam. Utolsó estéjén felhívott, diskuráltunk kicsit, majd némi öniróniával azt mondta: Szerezz be egy diktafont, vagy jegyzetelj, már nincs erőm leírni a bölcsességeimet. Most álmos vagyok, megyek lefeküdni, majd beszélünk. De azt még megkérdezte: jól csináltam? Igen, jól csináltad – válaszoltam. És most is csak megismételni tudom: Igen, jól csináltad Krisztina. Halála után – fia, Ádám fejezte be összeállítását – jelent meg a verseskötete, az Élni egészen. Ennek címadó négysorosát olvasom föl most a tiszteletére: Minden kávédba belefér / egész eddigi éltem. / Eddig nem tudtam, / milyen lesz élni egészen. " See More